Keltsétek életre magatokban Igémet; hiszen egyedül ez hozhatja meg számotokra azt a hasznot, amelyre szükségetek van, hogy szellemeteket felemeltessétek Isten örök kertjeinek fényes magasságaiba.
Semmit sem használ csupán tudni az Igéről! S ha teljes Üzenetemet mondatról mondatra emlékezetből fel tudnátok mondani, hogy így okítsátok saját magatokat és embertársaitokat… semmit sem használ, ha nem cselekedtek szerinte, ha nem gondolkodtok Igém értelmében, és nem alakítjátok szerinte teljes földi életeteket, mint valami magától értetődő dolgot, ami testetekké és véretekké vált, amit nem lehet tőletek elválasztani. Csupán ezután tudjátok majd Üzenetemből azokat az örök értékeket meríteni, melyeket számotokra magában hordoz.
„Tetteikről ismerjétek meg őket!” Elsősorban Krisztus ezen mondása érvényes Üzenetem minden olvasója számára! Tetteikről azt jelenti, hogy tevékenységükről, tehát gondolkodásukról, viselkedésükről a földi lét mindennapjaiban! A viselkedéshez beszédetek is hozzátartozik, nem csupán cselekvésetek; a beszéd ugyanis cselekvés, melyet hatásában eddig alábecsültetek. Sőt már a gondolatok is idetartoznak.
Az emberek azt szokták mondani, hogy a gondolatok „vámmentesek”. Ezzel arra akarnak utalni, hogy a gondolatokért nem lehet őket földileg felelősségre vonni, mert azok egy olyan szinten állnak, amely az emberi kéz számára elérhetetlen.
Ezért gyakran a legkönnyelműbb módon játszanak a gondolatokkal, vagy pontosabban kifejezve, a gondolatokban játszanak. Sajnos ez gyakran nagyon veszélyes játék, abban a könnyelmű tévhitben, hogy érintetlenül tudnak belőle kikerülni.
Ebben azonban tévednek; ugyanis a gondolatok is a durvaanyagúsághoz tartoznak, és minden körülmények között a durvaanyagúságban is kell őket leoldozni, mielőtt egy szellem képessé válik szabadon felfelé lendíteni magát, mihelyt eloldozta kötelékét a földi testtől.
Igyekezzetek ezért már gondolataitokkal is állandóan Üzenetem értelmében vibrálni, oly módon, hogy csak azt akarjátok, ami nemes, és nem mentek bele alantas dolgokba, mert azt képzelitek, hogy senki sem láthat vagy hallhat benneteket.
A gondolatok, a szavak és a külső tett egyaránt e Teremtés durvaanyagúságának birodalmába tartoznak!
A gondolatok a finom durvaanyagúságban hatnak, a szavak a közbülsőben, a külső cselekedetek pedig a legdurvább, tehát a legsűrűbb durvaanyagúságban alakulnak ki. Tevékenységetek e három módja durvaanyagú!
De mindhárom mód formái szoros kapcsolatban állnak egymással, kihatásaik egymásba nyúlnak. Hogy ez mit jelent számotokra, hogy ez gyakran mily mélyrehatóan meghatározó módon hat ki létetek alakulásában, azt első pillantásra fel sem tudjátok mérni.
Ez nem jelent mást, mint hogy egy gondolat is, jellege szerint önműködően még továbbhatva, képes egy vele azonos jellegű formát a közbülső anyagiságban megerősíteni, s ezáltal erőteljesebb formává alakítani, ez a megerősített forma pedig ugyanígy ismét továbbhat, míg láthatóan megnyilvánuló formát nem ölt a legdurvább anyagiságban, anélkül hogy úgy tűnne, ti magatok közvetlenül részesek vagytok benne.
Megrendítő ezt tudni, mihelyt az ember ismeri e földi emberek gondolkodásbeli könnyelműségét és gondatlanságát.
Ezáltal, anélkül hogy tudnátok róla, részesei vagytok több olyan tettnek, amit valamely embertársatok visz véghez, csupán azért, mert eljutott hozzá a megerősítés az általam fentebb elmagyarázott módon, amely képes volt őt belehajszolni valami eddig csak benne szunnyadó dolog legdurvább megvalósításába, amivel azelőtt mindig csak a gondolataiban játszott.
Így néhány földi ember nagyon gyakran rosszallóan ütközik meg embertársa valamely tettén, azt dühösen megvetve és elítélve, amelyért azonban Isten örök törvényei előtt ő is felelős! Közben lehet, hogy egy számára teljesen idegen emberről van szó, és egy olyan tettről, amit ő maga a legdurvább anyagiságban sohasem vitt volna véghez.
Gondoljatok bele egyszer az ilyen jellegű folyamatokba, s majd csak akkor fogjátok igazán megérteni, miért szólok hozzátok Üzenetemben így: „Tartsátok tisztán gondolataitok tűzhelyét, így békét teremtetek és boldogok lesztek!”
Ha majd azonban elég erőssé váltatok ebben saját magatok megtisztítása által, akkor sokféle bűncselekmény kevesebbszer fog megtörténni a Földön, mint ezidáig, melyekben sokan bűnrészesek anélkül, hogy tudnának róla.
Idő és hely nem játszik semmilyen szerepet olyan tettekben, melyekben bűnrészesek lehettek. Még akkor sem, ha a Föld ellentétes végén történt is ahhoz a helyhez képest, ahol ti magatok tartózkodtok, olyan helyeken, ahol még sohasem jártatok, melyek létezéséről egyáltalán nincs is tudomásotok. Gondolati játszadozásaitok ott bukkannak fel és hatnak erősítőleg, ahol azonos jellegre lelnek, távolságtól, nemzettől és országtól függetlenül.
Így a gyűlölet és az irigység gondolatai idővel ráronthatnak olyan egyénekre, csoportokra vagy egész népekre, ahol azonos jellegre találnak, olyan tettekre kényszerítve őket, melyek megnyilvánuló formáikban teljesen különböznek azoktól, amelyek előbb gondolati játszadozásaitok révén keletkeztek.
Ez kihatásában azután képes úgy megmutatkozni, ahogyan a végrehajtó a tett idején érez. Így hozzájárulhattatok olyan tettek végrehajtásához, melyek iszonyatosságára ti magatok a valóságban sohasem gondoltatok, s mégis kapcsolatban álltok velük, a visszahatás egy részének pedig a ti szellemeteket kell megterhelnie, súlyként kell rajta függenie, amikor az leoldódik a testről.
Ám fordítva, még jóval hatékonyabban hozzájárulhattok a békéhez és az emberiség boldogságához, tiszta, örömteli gondolkodásotok által részesei lehettek olyan műveknek, melyeket tőletek egészen távol álló emberek általatok bontakoztatnak ki.
Ebből magától értetődően az áldás is visszaáramlik rátok, s nem tudjátok, miért ér benneteket.
Ha csak egyszer is megláthatnátok, hogy e Teremtés önműködő törvényeiben miként teljesedik be szüntelenül Isten Legszentségesebb Akaratának rendíthetetlen igazságossága minden egyes gondolat számára, melyet tápláltok, akkor minden erőtökkel arra törekednétek, hogy gondolkodásotok tisztaságát megőrizzétek!
Majd csak ezáltal váltatok azokká az emberekké, akiket művében a Teremtő kegyesen el akar vezetni ahhoz a tudáshoz, amely örökkévalóságot adományoz nekik, és segítőkké teszi őket a Teremtésben, akik méltók arra, hogy az emberi szellemnek szánt magasztos kegyelmekben részesüljenek, hogy azokat átalakított formában örömteli hálával továbbadva eljuttassák azokhoz a teremtményekhez, akik e kegyelmeket csak így, az emberek által átalakítva képesek befogadni, és akik ettől manapság az emberi szellem hanyatlása miatt bűnös módon el vannak vágva, miután még egy jobb és tisztábban vibráló emberiség idején keletkezhettek.
Ezáltal azonban Üzenetemből csupán egy mondatot izzítottatok magatoknak élővé a Földön!
E mondat számotokra a legnehezebb, amely azután majd minden mást sokkal könnyebbé tesz, melynek teljesítésének máris egyik csodát a másik után kell előttetek életre keltenie, földileg látható, kézzelfogható formában. –
Ha ehhez erőt vettetek magatokon, akkor újabb veszély leselkedik rátok az úton, amely az elferdült emberi gondolkodásból adódik: Olyan hatalmat fogtok benne felismerni, amit túlontúl szívesen akartok majd egészen meghatározott formákba préselni, hogy ezt vagy azt a kiválasztott célt szolgálja, ami önös kívánságokból áll össze!
Ettől már ma óva akarlak inteni benneteket; a veszély ugyanis felemészthet benneteket, elpusztulnátok benne,
miután már ráléptetek a helyes útra.
Óvakodjatok attól, hogy a gondolatok e tisztaságát görcsösen, küszködve erőszakoljátok ki; ezáltal ugyanis máris meghatározott pályákra kényszerítenétek, és igyekezetetek alakoskodássá válik, mesterkélt, kikényszerített maradna csupán, és sohasem érhetné el azt a nagy hatást, amelyet el kell érnie. Fáradozásotok kárral járna haszon helyett, mert hiányzik belőle a szabad érzés eredetisége. Ismét észbeli akarásotok hatása lenne, de sohasem szellemetek munkája! Ettől óva intelek benneteket.
Gondoljatok Üzenetem Igéjére, mely azt mondja nektek, hogy minden valódi nagyság csakis az egyszerűségben nyugodhat, mivel a valódi nagyság egyszerű! Azt az egyszerűséget, amelyre itt gondolok, bizonyára jobban meg tudjátok érteni, ha helyére mintegy átmenetként a szerénység emberi-földi fogalmát állítjátok. Ez talán közelebb áll megértésetekhez, és eltaláljátok a helyes értelmét.
Nem gondolatbeli akarással tudjátok gondolataitoknak megadni azt a tisztaságot, amelyre utalok, hanem egyszerűen és korlátozás nélkül az érzésetekből kell a tiszta akarásnak felemelkedni bennetek, nem szóba préselve, amely csupán egy behatárolt fogalmat képes életre kelteni. Nem szabad, hogy így legyen, hanem egy mindent felölelő törekvés a jóra az, ami helyes, amire szükségetek van, ami képes létrejövő gondolataitok burkát megadni, áthatja azokat, még mielőtt formát öltenének.
Nem nehéz, sőt sokkal könnyebb, mint a másféle próbálkozások, mihelyt szerénységet tanúsítotok, amelyben a saját képesség és a saját erő feletti észbeli önteltség nem képes felszínre törni. Váljatok gondolattalanná, és engedjétek szabadjára magatokban a nemes, a jó iránti törekvést, ekkor majd létrejön gondolkodásotokhoz az az alap, amely szellemetek akarásából származik, ami pedig belőle keletkezik, azt nyugodtan átengedhetitek az ész munkájának a legsűrűbb durvaanyagúságban való kivitelezésre. Sohasem alakulhat ki semmi helytelen.
Vessétek el magatoktól messzire a gondolatok minden gyötrelmét, bízzatok ehelyett szellemetekben, amely már helyesen fog magának utat törni, hacsak azt ti magatok be nem falazzátok. Az, hogy legyetek szellemetekben szabadok, nem jelent mást, mint hogy engedjétek magatokban szellemeteket a saját útjára! Ezután semmi mást nem tud tenni, mint elindulni a magasba; hiszen saját jellege magától is biztosan felfelé vonzza. Eddig visszatartottátok, olyannyira, hogy többé már nem tudott kibontakozni, s ezáltal megakadályoztátok szárnyalását, megkötöztétek szárnyait.
Egy új emberiség felépítésének az alapja, melyet nem tudtok és nem is szabad megkerülnötök, ebben az egy mondatban rejlik: Tartsátok tisztán gondolataitok tűzhelyét!
S ezzel kell az embernek kezdenie! Ez elsődleges feladata, amely azzá teszi őt, amivé válnia kell. Mindazok példaképévé, akik a Fény és az Igazság felé törekednek, akik hálásan akarják szolgálni a Teremtőt egész létük természete által. Aki ezt megvalósítja, annak többé nincs szüksége más útmutatásra. Olyan, mint amilyennek lennie kell, s ezáltal csonkítatlanul meg fogja kapni azokat a segítségeket, melyek a Teremtésben reá várakoznak és szakadatlan felfelé vezetik.