A kultusznak annak a formát öltött törekvésnek kellene lennie, amellyel az ember valami földileg felfoghatatlant valamilyen módon befogadhatóvá tesz a földi értelem számára.
A formát öltött törekvésnek kellene lennie, de sajnos még nincs így; hiszen különben sok mindennek teljesen más formát kellene öltenie, ha az magából a törekvésből származott volna. Az ide vezető helyes út feltétele az, hogy a külső formák éppen az ember legbensőjéből előtörve keletkezzenek. Mindaz azonban, amit manapság látunk, észszerű építmény, ahová csupán utólagosan szokás az érzéseket belegyömöszölni. Az ember tehát közben a fonák utat rója, amit természetesen éppúgy nevezhetünk fordított vagy téves útnak is, ami sohasem képes önmagában valóban élővé válni.
Ezáltal alakul oly sok minden esetlenné vagy tolakodóvá, ami más formában sokkal közelebb kerülne a voltaképpeni akaráshoz, amihez majd a meggyőző hatás is társulhat.
Oly sok jó szándékú dolognak kell visszataszítóvá válnia ahelyett, hogy meggyőzően hatna, mert még nem találták meg számára a helyes formát, amit az ész sohasem képes valami földileg felfoghatatlannak megadni!
Így van ez az egyházakban is. Túl nyilvánvalóan tolakodik bennük előtérbe az ész építménye, amely földi befolyásra irányul, s közben oly sok jó dolog veszít hatásából, mert természetellenesnek hat.
Természetellenesnek viszont csupán az tud hatni, ami nem felel meg a Teremtés törvényeinek. Ám éppen ilyen dolgok akadnak bőségesen a mai kultuszokban, melyekben egyszerűen titokzatos sötétségbe burkolják mindazt, ami szemben áll a Teremtés természetes törvényeivel.
De éppen azzal, hogy az emberek ilyen dolgok esetén, még ha nem is tudatosan, sohasem egyfajta titokzatos Fényről, hanem mindig csupán valamilyen sötétségről beszélnek, a lényegre tapintanak rá; a Fény ugyanis nem ismer ködösítést, tehát misztikumot sem, aminek a Teremtésben, amely Isten tökéletes Akaratából keletkezett, és megváltoztathatatlan ritmus szerint önműködően dolgozik, nem is szabadna helyet kapnia. Szövedékét tekintve semmi sem átláthatóbb, mint éppen a Teremtés, amely Isten műve!
Benne rejlik a siker és a fennmaradás titka vagy az összeomlásé. Ahol ezekre az élő teremtéstörvényekre építenek, ott segítenek, sikert és fennmaradást hoznak. Ahol azonban nem veszik figyelembe e törvényeket, akár tudatlanságból, akár önfejűségből, ott előbb vagy utóbb feltétlenül be kell következnie az összeomlásnak; az építmény ugyanis nem képes tartósan fennmaradni, mert nem szilárd, megingathatatlan alapokon áll.
Ezért is múlandó oly sok emberi alkotás, jóllehet nem kellene annak lennie. Ide tartozik többféle kultusz, melyeket újra és újra változtatásoknak kell alávetni, nehogy önmagukban teljesen összeomoljanak.
Az Isten Fia Igéjében a legegyszerűbb és legvilágosabb módon adta át a földi embereknek az igaz utat, melyen a Teremtés e szövedékének megfelelően földi életüket vezetniük kell, hogy Istennek a Teremtés szövedékében működő törvényei segítőn magukkal vigyék és felemeljék őket a fényes magasságokba, hogy békességre és örömre leljenek a Földön.
De az egyházak sajnos nem tartották magukat ahhoz az úthoz, melyet maga az Isten Fia magyarázott el és adott meg egészen pontosan az emberek megváltása és felemelése érdekében, hanem saját gondolatiakból még jó néhány dolgot hozzáfűztek tanításához, s ezzel természetszerűleg zűrzavart okoztak, aminek szakadásokat kellett maga után vonnia, mert nem felelt meg a Teremtés törvényeinek, s ezért, bármilyen furcsán is hangzik, az Isten Fia világos tanításával is szemben áll, pedig ez alapján nevezik magukat keresztényeknek.
Így van ez például a pápához hű keresztények Mária-kultuszával. Vajon Jézus, aki az embereket mindenre megtanította: hogyan kellene gondolkodniuk és cselekedniük, sőt beszélniük és imádkozniuk is, hogy a helyeset, az Isten akaratában nyugvót tegyék, mondott-e valaha akár csak egyetlen szóval is valami hasonlót? Nem, nem mondott! S ez azt bizonyítja, hogy ezt nem is akarta, hogy ennek nem kellene léteznie!
Sőt vannak kijelentései, amelyek az ellenkezőjét bizonyítják annak, amit a Mária-kultusz megkíván.
Pedig a keresztények őszinte igyekezettel csak Krisztushoz akarnak igazodni, különben nem lennének keresztények.
Ha tehát az emberek még hozzátettek ahhoz, és a pápához hű egyház másképpen cselekszik, mint ahogyan azt Krisztus tanította, akkor ez azt bizonyítja, hogy ez az egyház elbizakodottságában az Isten Fia fölé helyezi magát; hiszen szavait igyekszik kiigazítani azáltal, hogy olyan szertartásokat vezet be, amiket az Isten Fia nem akart, mert különben mindazok után, amit az embereknek adott, ezeket is feltétlenül tanította volna.
Valóban létezik egy Égi Királynő, akit földi fogalmak szerint Ősanyának is lehetne nevezni, s mégis a legtisztább szüzességgel bír. Ő azonban örök időktől fogva a legmagasabb magasságokban él, és sohasem öltött földi testet!
Az is az Égi Királynő, akinek sugárképét, de nem őt magát a valóságban, mélyen megrázott emberek itt-ott olykor „megláthatják” vagy „megérezhetik”. Általa érkeznek gyakran gyors segítségek is, melyeket csodának neveznek.
Ennek az Őskirálynőnek a valóságos, személyes megpillantása azonban még magának a legérettebb emberi szellemnek sem lenne sohasem lehetséges, mivel a Teremtés hajlíthatatlan törvényei értelmében minden jelleg mindig csak a vele azonos jelleget képes megpillantani. Így a földi szemmel csak földi, a finomanyagú szemmel csak finomanyagú dolgokat lehet látni, a szellemi szemmel csak szellemieket és így tovább.
S mivel az emberi szellem csak a szellemit láthatja meg, melyből maga is származik, így a valóságban nem is képes az Őskirálynőt megpillantani, aki sokkal magasztosabb jellegű, hanem, ha valaha ebben a kegyelemben részesül, csupán annak szellemi sugárképét, amely azonban élőnek tűnik, és már sugárzásában is olyan erős lehet, hogy csodát tesz ott, ahol a rendíthetetlen hit, vagy a fájdalom és öröm mélységes megindultsága erre előkészítette a talajt.
Ez a Teremtés működésében rejlik, ami Isten tökéletes Akaratából indul ki, és amit ezen Akarat tart fenn. Ebben a működésben rejlik minden segítség az emberek számára a kezdettől fogva örökkön-örökké, hacsak azok saját maguk el nem fordulnak tőle azáltal, hogy mindent jobban akarnak tudni.
A
Teremtésben Isten nyilvánul meg; a Teremtés ugyanis az ő tökéletes műve.
S éppen e tökéletességből adódik, hogy az Isten Fia földi születését földi nemzésnek is meg kellett előznie. Aki az ellenkezőjét állítja, az kételkedik Isten műveinek tökéletességében, s így magának Istennek a tökéletességében is, akinek akaratából a Teremtés keletkezett.
A szeplőtelen fogantatás a legtisztább szeretetben történt fogantatás, amely ellentétben áll a bűnös érzéki vágyban történt fogantatással! De nincs földi születés nemzés nélkül.
Ha egy földi fogantatás, tehát egy földi nemzés nem lehetne önmagában szeplőtelen, akkor bizony minden anyaságot beszennyezésnek kellene tekinteni!
Isten a Teremtés által beszél is, világosan kifejezi akaratát.
Az ember kötelessége, hogy felismerje ezt az akaratot. S az Isten Fia Szent Igéjében megmutatta hozzá a helyes utat, mert az emberek nem törekedtek rá, s ezért egyre jobban begabalyították magukat a Teremtés önműködő törvényeibe.
A Teremtés e hajlíthatatlan szövedékének idővel el kell pusztítania az embereket, ha nem ismerik és helytelenül használják, míg a magasba emeli az emberiséget, ha az helyesen Isten akarata szerint él.
Jutalom és büntetés az emberek számára a Teremtés szövedékében rejlik, melyet maga Isten Akarata irányít állandóan változatlanul. Benne rejlik az elvettetés vagy a megváltás is! Kérlelhetetlen és igazságos, mindig tárgyilagos, önkénytől mentes.
Benne rejlik Isten kimondhatatlan nagysága, szeretete és igazságossága. Tehát az ő művében, amit az embernek sok más lénnyel együtt lakhelyül és otthonként adott át.
Elérkezett az idő, amikor az embereknek immár tudással kell minderről rendelkezniük, hogy teljes meggyőződéssel Isten működésének felismerésére jussanak, ami az ő művében jut kifejezésre!
Akkor minden földi ember teljesen rendíthetetlenül a legörömtelibb alkotási vággyal áll majd itt a Földön, Istenre irányított hálatelt pillantással, mert a tudás által mindörökre kötelezi őt a felismerés!
Hogy az embereknek olyan tudást közvetítsek, amely áttekinthetően és érthetően meggyőzi őket Isten működéséről az ő igazságosságában és szeretetében, megírtam „Az Igazság fényében” című művet, melyben semmiféle hiányosság nincs, minden kérdésre magában rejti a választ, s világosságot hoz az embereknek arról, mily csodálatosak a Teremtés útjai, melyeket az ő Akaratának megannyi szolgálója hordoz.
De Szent csupán Isten!