A Teremtésben minden mozgás. A mozgás, amit a Fény nyomása teljesen törvényszerűen idéz elő, hőt hoz létre, s lehetővé teszi, hogy e hőben formák illeszkedjenek össze. Fény nélkül tehát nem létezhetne mozgás, s az ember ezért azt is el tudja képzelni, hogy a mozgásnak a Fény közelében sokkal gyorsabbnak, erősebbnek kell lennie, mint tőle nagyobb távolságban.
A Fénytől való eltávolodással a mozgás ténylegesen is egyre lassabbá és nehézkesebbé válik, sőt idővel mindazon formák megdermedéséhez vezethet, melyek a kezdetben még élénkebb mozgás mellett már kialakultak.
A „Fény” kifejezésen ebben az esetben természetesen nem valamelyik égitest fénye értendő, hanem az Ősfény, amely maga az Élet, tehát Isten!
Az ekképpen megadott képhez kapcsolódva, amely nagy vonalakban tekinti át a Teremtésben lejátszódó folyamatot, ma a Földre akarom irányítani a figyelmet, amely most sokkal nagyobb távolságban rója pályáját az Ősfénytől, mint sok millió évvel ezelőtt, mert az emberek, akik nevetséges gőgjükben eltávolodtak Istentől az ész egyoldalú túltenyésztése miatt, egyre jobban és jobban kiszolgáltatták a Sötétség súlyának. Az ész mindig csak lefelé, a durva anyagiságra irányul, s fog mindig is irányulni, mert e célból adatott, de azzal a feltétellel, hogy a legzavartalanabbul képes legyen befogadni minden sugárzást és benyomást, amely fentről, a fényes magasságokból érkezik.
Az elülső agyra hárul az észnek a legdurvább anyagiságban, tehát az anyagban végzett külső tevékenységre irányuló összes munkája, a hátulsó agyra pedig a fentről érkező benyomások befogadása és feldolgozásra történő továbbítása, melyek könnyebbek, fényesebbek, mint a durva anyagiság.
A két agyfélteke ezen harmonikus együttműködését, amely az emberek hasznára adatott, megzavarta az, hogy az ember egyoldalúan csak a földi, tehát a durvaanyagú tevékenységnek adta át magát, és idővel teljesen megakadályozta, valósággal elfojtotta e két agyrész harmonikus együttműködését, mert az elülső agynak a túlságosan élénk foglalkoztatás következtében idővel túl nagyra kellett fejlődnie az elhanyagolt hátulsó agyhoz képest, ami ezáltal egyre inkább képtelenné vált a befogadásra, s elgyengült. Az évezredek folyamán ezáltal keletkezett az örökletes rossz a durvaanyagú szaporodás során; ugyanis a hátulsó agyhoz képest már a gyermekek is egy sokkal jobban kifejlett elülső agyat hoztak magukkal a születésnél, amelyben ott rejlett az örökletes bűn feléledésének a veszélye, ami az elülső agy által már eleve feltételezett, csupán a földi dolgokra irányuló, tehát az Istentől elforduló gondolkodás szükségszerűségében áll.
Mindezt nehézség nélkül meg fogja érteni minden komoly szándékú ember, ezenkívül Üzenetemben több oldalról részletesen elmagyaráztam.
Minden rossz ezáltal keletkezett a Földön, mert az ember, szellemi eredetéből adódóan, akarásával nyomást tudott gyakorolni a Földön létező többi dologra, miközben éppen e szellemi származás révén felemelően tudott volna és kellett is volna hatnia; ugyanis ez volt, s most is ez voltaképpeni feladata az Utó-Teremtésben, ahol természetszerűleg mindent a szellemi irányít. Irányíthat felfelé, ez lenne a természetes, de éppen úgy lefelé is, amennyiben a szellemi lények akarása túlnyomórészt csak a földi dolgok felé törekszik, mint a földi emberek esetében.
A Teremtésről szóló tudásban, amit Üzenetemben adtam át, és a hozzá kapcsolódó, a Teremtésben valamennyi önműködően ható törvény magyarázatában, melyeket természettörvényeknek is nevezhet az ember, hiánytalanul mutatkozik meg a Teremtés teljes szövedéke, ami által minden folyamat világosan megismerhetővé válik, ezáltal pedig az egész emberi élet értelme. S megtámadhatatlan következetességgel és logikával tárul fel az is, hogy az ember honnan jött, s hová tart, ezért minden kérdésre választ ad, amennyiben az ember azt komolyan keresi.
Itt még a legrosszindulatúbb ellenfeleknek is meg kell torpanniuk, mivel szőrszálhasogató viselkedésük nem elegendő ahhoz, hogy az elmondottak tökéletes teljességébe rombolóan be tudjanak hatolni, hogy az emberektől ezt a segítséget is elvegyék. – –
Mondottam, hogy a Teremtésben a mozgásnak annál lassabbnak kell lennie, minél távolabb található valami az Ősfénytől, a nyomás kiindulópontjától, amely következtében létrejön a mozgás.
Így van ez jelenleg a Földdel. A földi világ egyre jobban eltávolodott a földi emberek bűne által, a mozgások így lassabbá válnak, egyre nehézkesebbé, s ezáltal máris sok minden áll közel a bekövetkező megdermedés állapotához.
A megdermedésnek is nagyon sok fokozata van; a kezdetekben nem lehet olyan könnyen felismerni. Előrehaladása közben is ki van zárva a felismerés, hacsak nem érkezik valamikor egy fénysugár, hogy a legszigorúbb megfigyelésre ösztönözzön.
Ez már azért is nehéz, mert minden, ami az egyre jobban lelassuló mozgások körében él, ugyanúgy be van vonzva a fokozódó sűrűsödésbe, amely a megdermedéshez vezet. Ez nem csupán az ember testére terjed ki, hanem mindenre, még gondolkodására is. A legapróbb dolgokban is megnyilvánul. Észrevétlenül megváltozik és eltolódik az összes fogalom is, még azok is, melyek a nyelv voltaképpeni értelmére vonatkoznak.
Az ember felebarátjánál ezt nem képes észrevenni, mivel ő maga is be van vonzva ugyanabba a lusta rezgésbe, hacsak önmagából fakadóan a legerősebb akarattal és szívóssággal meg nem próbálja magát szellemileg még egyszer felküzdeni, hogy ezáltal valamivel ismét közelebb kerüljön a Fényhez, ami által szelleme fokozatosan mozgékonyabbá és ezért könnyebbé, fényesebbé is válik, és elősegíti a földi felismerést.
Akkor azonban rémülettel telve, iszonyatos borzalommal látja vagy legalább érzi majd, hogy a megdermedésben mily nagymértékben eltorzult már valamennyi fogalom ezen a Földön. Hiányzik a valóság szélesebb szemlélete, mert mindent szűk, áttekinthetetlen határok közé préseltek, melyeken többé nem lehet áthatolni, és bizonyos időn belül teljesen meg kell fojtaniuk mindent, amit körülvesznek.
Gyakran rámutattam már elferdített fogalmakra; ezek azonban most a Fénytől való folyamatos eltávolodásban lassan lefelé haladnak a megdermedéshez vezető úton.
Szükségtelen egyedi példákat felhozni; az ember efféle magyarázatokat egyáltalán nem venne figyelembe, vagy kellemetlen szőrszálhasogatásnak tartaná, mert túlságosan merev vagy rest ahhoz, hogy hajlandó legyen mélyebben elgondolkodni rajta.
Eleget beszéltem már a szó hatalmáról
is, arról a titokról, hogy még az emberi szó is építőn vagy rombolón tud hatni egy ideig a Teremtés működésére a Föld körén belül, mert egy szó hangzása, hangsúlya és összeállítása által teremtő erők jönnek mozgásba, melyek nem a beszélő szándéka szerint hatnak, hanem a szó jelentésben hordozott értelme szerint.
A jelentést pedig egykor azok az erők határozták meg, amelyeket a szó mozgásba hoz, és amelyek ezáltal pontosan a helyes értelemre vannak hangolva, vagy fordítva, nem a beszélő akarására. Az értelem és a szó megegyező erőmozgásból keletkezett, ezért elválaszthatatlanul egyek!
Az ember gondolkodása megint más erőáramlatokat mozgat, melyek a gondolkodás értelmének felelnek meg. Ezért kellene az embernek igyekeznie, hogy gondolkodása kifejezéséhez a helyes szavakat válassza meg, hogy így közben helyesebben és tisztábban érezzen.
Tegyük fel, hogy egy embert olyasvalamiről kérdeznek, amiről hallott, s amit talán részben láthatott is. Ha megkérdezik, minden további nélkül azt állítaná, hogy tudja!
Sok felületesebb ember véleménye szerint helyes lenne ez a válasz, a valóságban azonban mégis helytelen és elvetendő; „tudni” ugyanis azt jelenti, hogy az ember pontos felvilágosítást tud adni mindenről, az elejétől egészen a végéig, valamennyi részletről, hiánytalanul és saját átélésből. Csak ezután mondhatja az ember, hogy tudja.
Hatalmas felelősség rejlik a kifejezésben és a hozzá kapcsolódó „tudás” fogalmában!
Egyszer rámutattam már a „tudás” és a „megtanultak” között lévő hatalmas különbségre is. A tanultság még messze nem valódi tudás, ami csak teljesen személyes lehet, míg a megtanult dolog valami saját személyen kívülinek az átvétele marad.
Valamit hallani és részben talán látni is, még messze nem a tudás maga! Az embernek nem szabad azt állítania: tudom, hanem legfeljebb azt mondhatná: hallottam róla vagy láttam, ha azonban helyesen, az igazságnak megfelelően akar cselekedni, akkor köteles azt mondani: Nem tudom!
Így az ember minden vonatkozásban helyesebben cselekszik, mintha valami olyanról számol be, amihez neki magának semmi köze, ami tehát nem is lehet valódi tudás, miközben a részleges beszámolókkal csak gyanúba keverne vagy megvádolna más embereket, sőt talán szükségtelenül szerencsétlenségbe taszítaná őket, anélkül hogy ismerné a voltaképpeni összefüggéseket. Ezért gondosan mérlegeljetek érzéseitekkel minden szót, amit használni akartok.
Aki mélyebben gondolkodik, s nem akar megelégedni a már megdermedt fogalmakkal, hogy kimagyarázza szószátyár fontoskodásait és rossz akarását, az könnyen meg fogja érteni a fejtegetéseket, és csendes vizsgálódásban megtanul távolabbra tekinteni mindenben, amit mond.
Már számtalan ilyen jellegű, veszedelmes következménnyel járó fogalomleszűkítés vált megszokássá a földi emberek között, melyeket mohón megragadnak és támogatnak az ész rabszolgái a legsúlyosabb Sötétség luciferi befolyásának készséges csatlósaiként.
Tanuljátok meg gondosan megfigyelni és helyesen használni e Teremtés áramlatait, melyek Isten akaratát, s ezáltal tiszta formában Isten igazságosságát hordozzák magukban. Akkor majd újra rátaláltok valódi emberi mivoltotokra is, amitől meg lettetek fosztva.
Mennyi bajt el lehetett volna így kerülni, s az emberek között mennyi rosszakarót meg lehetett volna fosztani tettének puszta lehetőségétől is.
E rossz tehető felelőssé azért is, hogy Jézusnak, az Isten Fia földi életének ábrázolása nem minden pontban egyezik meg a tényekkel, melynek következtében az idők során egy teljesen téves kép alakult ki mostanra az emberek gondolkodásában. Éppen így elferdítették az általa adott szavakat is, ahogyan ez minden vallássá emelt tannal megtörtént, melyeknek a szellem felemelését és tökéletesítését kellett volna elhozniuk az emberek számára.
A hatalmas zűrzavart is ez okozza az emberek között, akik egyre kevésbé képesek egymást valóban megérteni, ami békétlenséget, bizalmatlanságot, rágalmazásokat, irigységet és gyűlöletet ébreszt és erősít fel.
Ez mind-mind az előrehaladó megdermedés csalhatatlan jele a Földön!
Rázzátok fel szellemeteket, kezdjetek széles látókörűen és átfogóan gondolkodni és beszélni! Ez természetesen azt is megkívánja, hogy ne csupán az eszetekkel dolgozzatok, amelyik a legdurvább anyagisághoz tartozik, hanem szellemeteknek is adjatok újra lehetőséget, hogy vezesse eszeteket, melynek szolgálnia kell szellemeteket Teremtőtök rendelkezése szerint, aki a kezdet kezdetétől még eltorzulatlanul keltett életre benneteket itt a Földön.
Oly sok minden áll máris a megdermedés első fázisában, hamarosan akár teljes gondolkodásotokat is magával ragadhatja, s hajlíthatatlan, merev csatornákban kell majd futnia, melyek nektek magatoknak már csak szorongó érzéseket hoznak, szenvedést szenvedésre halmoznak, s végül emberi mivoltotokból lealacsonyítanak benneteket egy üres, csak a Sötétséget szolgáló gépezet szintjére, messze minden Fénytől.