Ez a parancsolat szigorúan és világosan közvetlenül az állatias, testi ösztönök ellen irányul, melyeket az ember … sajnos … gyakran túlzott mértékben hagy feltámadni, amint alkalma kínálkozik rá!
Itt rögtön rá is tapintottunk a döntő mozzanatra, amely az emberek számára a legnagyobb csapdát állítja, melybe majdnem mindenki beleesik, mihelyt kapcsolatba kerül vele: ez az alkalom!
Az ösztönt csupán a gondolatok ébresztik fel, és azok irányítják! Az ember nagyon könnyen megfigyelheti magán, hogy az ösztön nem támad fel, nem támadhat fel, ha a gondolatok hiányoznak hozzá! Az ösztön teljes egészében a gondolatoktól függ! Kivétel nélkül minden esetben!
Ne mondjátok, hogy a tapintóérzék is fel tudja kelteni az ösztönt; hiszen ez nem igaz. Ez csak ámítás. A tapintóérzék csupán a gondolatot ébreszti fel, majd a gondolat az ösztönt! S hogy az ösztönhöz gondolatok ébredjenek, a kínálkozó alkalom a legerősebb segédeszköz, amitől tartaniuk kell az embereknek!
Ezért férfinak és nőnek egyaránt az a legjobb védekezés és egyben a legnagyobb védelem, ha kerüli az alkalmat! Ebben tud megkapaszkodni a jelenlegi ínségben egészen addig, amíg az egész emberiség bensőleg annyira meg nem erősödik, hogy egészséges magától értetődőséggel képes lesz tisztán tartani gondolatainak tűzhelyét. Akkor majd feltétlenül ki lesz zárva e parancsolat megszegése.
Addig még sok viharnak kell az emberiség felett tisztítóan átsüvöltenie, de ez a kapaszkodó meg fogja tartani, ha az ember kitartóan arra törekszik, hogy soha ne adjon alkalmat az ellenkező nemmel való, kísértésbe ejtő közös egyedüllétre!
Ezt lángbetűkkel vésse minden ember magába; hiszen a parancsolat megszegésétől lelkileg nem olyan könnyű újra megszabadulni, mert közben a másik félről is szó van! S az egyidejű felemelkedésre csupán ritkán van lehetőség.
„Ne kívánd felebarátod feleségét!” Ez nem csupán a férjezett nőket jelenti, hanem a női nemet általában! Tehát a hajadonokat is! S mivel a parancsolat világosan így szól: „Ne kívánd!”, ezért az pusztán a testi ösztönre vonatkozik, nem pedig a tisztességes udvarlásra!
Ilyen világos szavakat egyáltalán nem lehet félreérteni. Itt a csábítás vagy a nemi erőszak ellen irányuló szigorú isteni törvényről van szó, továbbá valakinek titkos vágyak keltette gondolatokkal történő beszennyezéséről! Már e gondolatok is, melyek a cselekedetben érvényre jutó teljes rossznak a kiindulópontjai, a parancsolat megszegését jelentik, ami valamilyen karma által maga után vonja a büntetést, melynek előbb bizonyos formában elengedhetetlenül meg kell nyilvánulnia, mielőtt a lélek újra meg tudna tőle szabadulni.
Néha azonban ez az emberek által tévesen jelentéktelennek vélt folyamat meghatározóan befolyásolja még a lélek következő földi inkarnációjának a jellegét is, vagy jövendő sorsát jelenlegi földi létében. Ezért tehát ne vegyétek túl könnyen a gondolatok hatalmát, melyhez természetszerűleg arányos mértékben kapcsolódik a felelősség is! Felelősek vagytok a legkisebb könnyelmű gondolatért is; hiszen a finomanyagú világban már ez is kárt okoz. Abban a világban, ahová e földi életetek után érkeztek.
Ha az érzéki vágy azonban egészen a csábításig, vagyis a durvaanyagú tettig jut, akkor féljétek az elszámolás óráját, ha azt a Földön testileg és lelkileg már nem vagytok képesek jóvátenni!
Akár a leghízelgőbb módon, akár szigorú követelés útján történik is a csábítás, s ha emiatt a nő végül még bele is egyezik, a kölcsönhatás nem hagyja magát megtéveszteni, mert az a vággyal együtt már működésbe lépett, s minden okoskodás, minden ügyeskedés csupán súlyosbítja a dolgot. A végső beleegyezés sem oldja fel!
Ezért legyetek résen, kerüljetek minden alkalmat, és közben ne adjátok át magatokat a gondatlanságnak! Mindenekelőtt tartsátok tisztán gondolataitok tűzhelyét! Akkor majd sohasem fogjátok megszegni ezt a parancsolatot!
Az sem számít mentségnek, ha az ember azzal igyekszik becsapni önmagát, hogy fennállt a házasság lehetősége! Hiszen éppen ez lenne a legdurvább valótlanság.
A lelki szeretet nélküli házasság Isten előtt nem érvényes. A lelki szeretet marad azonban a legjobb védelem a parancsolat megszegése ellen, mert aki igazán szeret valakit, az mindig csupán a legjobbat akarja neki, és ezért sohasem lehetnek olyan tisztátalan vágyai vagy követelései, melyek ellen a parancsolat mindenekelőtt irányul!