A tolvajt az egyik legmegvetendőbb teremtménynek tekintik. Mindenki tolvaj, aki valaki más tulajdonából annak akaratán kívül elvesz valamit!
Ebben már benne rejlik a magyarázat. Ahhoz, hogy az ember e parancsolatot helyesen teljesítse, nem kell mást tennie, mint mindig világosan megkülönböztetnie azt, ami a másé! Ez nem nehéz – mondja azonnal mindenki. S ezzel a dolog el is van intézve.
Biztos, hogy nem nehéz, mint ahogyan alapjában véve mind a tíz parancsolat betartása sem nehéz, ha az ember igazán akarja. Azonban közben mindig feltétel marad, hogy helyesen ismerje őket. És sokak esetében ez hiányzik.
Átgondoltad valaha is igazán a parancsolat teljesítéséhez, hogy voltaképpen mit is jelent a másik tulajdona, melyből semmit sem szabad elvenned?
Pénzét, ékszerét, ruháit, esetleg házát és állatait és mindazt, ami hozzá tartozik. A parancsolatban azonban nem áll, hogy ez csak durvaanyagú földi javakra vonatkozik! Hiszen vannak olyan értékek, melyek ezeknél sokkal drágábbak!
Az ember tulajdonához tartozik hírneve is, társadalmi tekintélye, gondolatai, sajátosságai és az a bizalom is, melyet – ha nem is mindenkinél – de legalább egyik vagy másik embernél élvez!
Ha egyszer eljutunk idáig, valamivel alábbhagy majd többek lelki kevélysége a parancsolattal szemben. Hiszen tedd csak fel magadnak a kérdést: Még sohasem próbáltad – talán jóhiszeműen – valakinek egy másik ember iránt táplált bizalmát megingatni vagy teljesen aláásni azáltal, hogy óvatosságra intettél? Ezzel szabályosan megloptad azt az embert, aki e bizalmat élvezte! Hiszen elvetted tőle, vagy legalábbis kísérletet tettél rá.
Akkor is meglopod felebarátodat, ha tudsz valamit körülményeiről, és az információkat az érintett beleegyezése nélkül adod tovább. Ebből felismerheted, hogy mennyire bele vannak gabalyodva a bűn hurkaiba azok az emberek, akik ilyen dolgokból próbálnak üzletet csinálni vagy ezzel üzletszerűleg foglalkozni.
A hurkokba való önbegabalyítás olyan iszonyatos hálót von maga után e tevékenység Isten törvényeinek folytonos megszegése által előidézett valamennyi következménye révén, hogy ezek az emberek soha többé nem tudják magukat kiszabadítani; hiszen gyakran súlyosabban meg vannak terhelve, mint a durvaanyagú betörők vagy tolvajok. Vétkesek és orgazdákhoz hasonlóak azok, akik az ilyen „üzérkedőket” bűnös mesterségükben támogatják és pártolják.
Minden őszintén és becsületesen gondolkodó embernek – akár magánember, akár üzletember – joga és kötelessége a hozzá valamilyen kéréssel forduló embertől egyenesmagyarázatot, és ha szükséges, bizonyítékokat kérni, melyek alapján el tudja dönteni, mennyire képes bizalommal teljesíteni annak kívánságait. Minden más egészségtelen és megvetendő.
E parancsolat betartásának ugyanakkor az a további hatása, hogy az ember érzése egyre jobban felébred, s érzésbeli képességei erősödnek és felszabadulnak. Az ember így megszerzi azt a helyes emberismeretet, melyet csupán kényelemszeretetből veszített el. Fokozatosan elveszíti azt, ami halott, gépies, és újra élő emberré válik. Igazi egyéniségek keletkeznek, míg a jelenlegi, csordaszellemű tenyészállatnak el kell tűnnie.
Vegyétek hát a fáradtságot, hogy elgondolkodjatok rajta, és ügyeljetek, nehogy végül éppen e parancsolatot találjátok sokszor megszegve adósságkönyvetek oldalain!