1938-1941: A Grál-üzenet átdolgozása, a „szerző által gondozott utolsó kiadás“

04. fejezet

Abd-ru-shin már 1938-ban elkezdte előadásai átnézését, 1939-1941 között pedig teljes művét oly módon rendezte, ahogyan azt Irmingard Bernhardt az 1956. május 15-én kelt nyilatkozatában leírta.

A Schwazi Járási Bíróság előtt tett nyilatkozat szövege:

„A Grál-üzenetet annak szerzője, Oskar Ernst Bernhardt 1939 és 1941 között maga dolgozta át.

1938 szeptemberében a Gestapo bennünket – Oskar Ernst Bernhardtot, feleségét Maria Bernhardtot, fivéremet Alexandert és engem – Schlauroth b. Görlitzbe kényszerített áttelepülni. 1939 márciusában a Gestapo jóváhagyásával az Érchegységben lévő gyógy- és üdülővárosba, Kipsdorfba költöztünk át. Oskar Ernst Bernhardt abban az évben kezdte meg a Grál-üzenet átdolgozását. 1941. május végén az átdolgozás kézirata nyomdakész volt.

Az átdolgozás különböző jellegű módosításokra terjedt ki. Részben írásjelek helyesbítéséről, szavak helyének megváltoztatásáról, egész mondatok vagy bekezdések törléséről vagy rövidítéséről volt szó, amelyek olyan gondolatok ismétlését tartalmazták, amelyek korábbi mondatokban vagy bekezdésekben már elhangzottak.

Abd-ru-shin azonban olyan esetekben is törölt szavakat, mondatokat, sőt egész oldalakat is, amennyiben az azokban közölt gondolatokról úgy vélte, hogy az emberek nem fogják érteni. E véleménye vonatkozásában az eltávozása előtti utolsó évek átélései voltak mérvadóak.

Oskar Ernst Bernhardt a korrektúrát olyan formában végezte, hogy a Grál-üzenet egy példányába, amely erre a célra volt kijelölve, ceruzával beleírta megjegyzéseit, kihúzta a törlendő részeket, és bejelölte azokat a helyeket, amelyeket megváltoztatni vagy kiegészíteni kívánt. E változtatásokat és kiegészítéseket minden esetben egy külön, üres papírlapra írta le. Ezután ezeket a ceruzás jegyzeteket, mivel könnyen elmosódtak és fennállt a veszély, hogy olvashatatlanná válnak, én írtam át írógéppel vonalas papírra, a vonatkozó ceruzás írást a Grál-üzenet változtatásokhoz használt példányában kiradíroztam, majd a géppel írt sorokat ragasztással beillesztettem. A Grál-üzenetben azokat az oldalakat, amelyeken nagyobb bekezdések voltak áthúzva, leragasztottam addig, ameddig a törlés tartott, vagy a módosított megfogalmazásban a teljes oldalt újragépeltem az írógéppel, majd beragasztottam az új oldalt.

Mivel az előadások sorrendje is változott, előfordult, hogy egy előadást ki kellett venni a sorból, és egy másik helyre kellett betenni.

Valamennyi változtatást pontosan a Grál-üzenet szerzőjének utasításai szerint hajtottam végre. A szerző minden változtatást ellenőrzött.

Ez az eljárás magyarázza azt is, hogy miért csak kevés kéziratlap maradt hátra Oskar Ernst Bernhardt úr kézzel írt változtatásaival.”

Vomperberg, 1956. május 15.
Irmingard Bernhardt

A Grál-üzenet „szerző által gondozott utolsó kiadásának” I. kötetébe Abd-ru-shin mindenekelőtt az 1931-es kiadás sorrendjébe illesztette be azokat az előadásokat, amelyek 1937-ben a „Die Stimme” c. folyóiratban jelentek meg, jóllehet nem a megjelenésük sorrendjében. Ez a „Kultusz”, „Megdermedés”, „Gyermekiség”, „Szemérmesség”, „Az első lépés”, „Szabadulás! Megváltás!”, valamint „Az Úr beszéde” című előadásokat érinti.

A folyóirat 1. füzetében megjelent „A vér titka” című előadás a III. kötetbe „A földi test” és „A temperamentum” c. előadások közé került.

Az első kötetben találhatók előadások a „Nachklänge zur Gralsbotschaft” I. kötetéből és az önálló előadások gyűjteményéből is.

Néhány cím ezért megváltozott. Így az „Egy utolsó szó” c. előadás „Egy szükséges szó”-ként jelent meg, „Az utolsó ítélet” „A világ”, a „Kiáltás vezetőért” c. előadás pedig a „Kiáltás segítőért” címet kapta (a „Führer = vezető” kifejezést a nemzetiszocialisták általi használat terhelte meg).

A Grál-üzenet „szerző által gondozott utolsó kiadásának” második kötete túlnyomórészt az 1931-es kiadás azon előadásait tartalmazza, amelyeket az Irmingard Bernhardt által leírt formában átdolgoztak. „Az Isten Fia és az Ember Fia” valamint az „Elhivatott” c. előadásokat Abd-ru-shin már nem vette fel a kiadásra kerülő előadások közé, és ugyanígy kimaradtak a „Beteljesedett” illetve a „Zárszó” című előadások is. A mellékletből átvett „Az Élet” című előadás zárja a II. kötetet.

A III. kötet azokat az előadásokat tartalmazza a „Nachklänge zur Gralsbotschaft” I. kötetéből illetve az önálló előadások gyűjteményéből, amelyek kapcsán Abd-ru-shin a további megjelentetés mellett döntött.

A „Die Stimme” c. folyóirat 1. füzetében megjelent „A vér titka” c. előadás is ebbe a kötetbe került. Az „Aki most nem akarja Igémet ismerni …” előadás „A név” címen jelenik meg. A „Hogyan kell az Üzenetet befogadni” zárja utószóként a III. kötetet.
Öt előadás a „Nachklänge zur Gralsbotschaft” I. kötetéből, valamint 4 előadás az önálló előadások gyűjteményéből nem került be a Grál-üzenet I., II., III. kötetébe. Ezek a következő előadások: „A szükséges kiegyenlítés”, „Jézus és Imanuel”, „Karácsony!” (nem azonos a Grál-üzenet „szerzőtől gondozott utolsó kiadása” III. kötetében megjelent azonos című előadással), „A Karácsony hangjai intőn lüktetnek a Mindenségen át”, „Küldelek titeket!”, „A kapu kitárul!”, „A seb”, „Újév 1935” és „Az áldozat”.