Összefoglalás - graluzenet.org

05. fejezet

Amikor olvasói körökben a „régi” Üzenetről beszélnek, akkor ez az 1931-es „nagy kiadásra”, az 1934-ben megjelent „Nachklänge zur Gralsbotschaft” I. kötetére, valamint azokra az önálló előadásokra vonatkozik, amelyek még 1937 végéig (részben a „Die Stimme” c. folyóiratban) jelentek meg. Ezeket a műveket állítják a Grál-üzenet „Az Igazság fényében” I., II., III. kötetével szembe. Közben a Grál-üzenet „Az Igazság fényében” 1931-es nagy kiadását gyakran a „tényleges” Üzenetnek vagy a Grál-üzenet „eredeti változatának” nevezik. Azt a benyomást ébresztik, mintha az 1931-es kiadás bizonyos tekintetben „készen hullott volna le az égből”, miközben a „szerző által gondozott utolsó kiadást” átdolgozásként mutatják be, emellett pedig még kételyek is ébrednek, hogy Abd-ru-shin vajon maga végezte-e ezt az átdolgozást. Nem látják vagy nem tudják, hogy az 1931-es „nagy kiadást” is, hasonlóan a későbbi „szerző által gondozott utolsó kiadáshoz”, egy fejlődés jellemez. Abd-ru-shin az 1926-os „kis kiadáshoz” képest a „nagy kiadás” esetében is változtatott az előadások sorrendjén, új előadásokat tett hozzá, míg más előadásokat szerkesztés tekintetében (például helyesírás, ismétlések) átdolgozott.

Az 1931-es „nagy kiadás” zárszavában fogalmazta meg Abd-ru-shin szellemi származásának felismerését és az emberiség számára az ehhez kapcsolódó segítséget.

Még ha itt azt is írja, hogy ő, Abd-ru-shin, az embereknek szánt Üzenetét immár befejezte, ez nem jelenti azt, hogy az emberek felé ne lett volna több mondanivalója, hiszen ezután még számos további előadást írt. Az előadások tartalmával ebben a formában azonban az akkori kor emberei számára „az alapokat” adta át, amely lehetővé tette számukra, hogy a Grál-üzenetben felismerjék a Teremtő segítségét az emberek felé. Csak ezáltal váltak képessé arra, hogy az ezt követő magyarázatokat a „Nachklänge zur Gralsbotschaft”-ban megértsék és alkalmazzák.

Az „Utószó: Hogyan kell az Üzenetet befogadni” c. előadásból („Nachklänge zur Gralsbotschaft” I. kötet) vett kijelentést, miszerint „… változatlanul kell Üzenetemet hagynotok …”, gyakran érvként használják annak bizonyítására, hogy ezt a kiadást nem szabad megváltoztatni. Ez az utalás azonban csak bennünket, olvasókat vagy hallgatókat érint, de nem vonatkozik magára a szerzőre. Ő maga, mint a Grál-üzenet elhozója, természetesen megváltoztathatta a formát.

Az átdolgozás ezen lehetőségét három kiadói szerződés is nyomatékosan rögzíti, amely a müncheni „Der Ruf” GmbH. kiadó és Abd-ru-shin mint szerző között 1930.10.01-én, 1932.09.19-én, illetve 1935.01.28-án köttetett:

„Bernhardt úr kötelezi magát, hogy a nyomtatott ívek szükségessé váló korrektúrájáról és felülvizsgálatáról díjmentesen gondoskodik. Az esetlegesen szükségessé váló átdolgozásokat szintén nem illeti külön díjazás.” (1935.01.28.)

A Grálból érkező Üzenet megértése és alkalmazása az elkövetkező években egyre nehezebbé vált az emberek számára. A történelem megmutatta, hogy az emberek túlnyomó többsége a Grál-üzenetben mutatottól eltérő utakat választott. Azonban nem csupán általában véve az emberek többsége, hanem a Grál-üzenet több hitvallója is, akik azelőtt már felismerték az Üzenet által az élethez nyújtott segítséget.

Abd-ru-shin már 1937-ben megemlítette néhány, hozzá közel álló személynek, hogy a történelmi folyamatok alakulása előadásai átdolgozását teszi szükségessé – ahogyan ez e személyek leveleiből és nyilatkozataiból kiderül.

Ezt az átdolgozást Abd-ru-shin a Kipsdorfban töltött kényszertartózkodása alatt végezte el. Nagy nehézségek ellenére a Grál-üzenet néhány hitvallójának sikerült ebben az időben Abd-ru-shint és családját ott meglátogatnia. A szerző beszélt a látogatóknak előadásai átdolgozásáról, valamint elmondta nekik, hogy az Üzenetet három részre osztva állította össze. Néhányan ezen személyek közül a látogatások emlékeit később nyilatkozatokban vagy levelekben dokumentálták.

Aligha tudjuk elképzelni, hogy Abd-ru-shin mennyire szenvedhetett száműzetése körülményeitől. A tevékenyéségének és működésének akadályoztatásából eredő belső feszültségek és megterhelés végül a test szintjén is következményekkel járt. 1941 novemberében egy kórházi tartózkodás során az orvosok semmilyen fizikai okot nem tudtak diagnosztizálni, és engedtek a páciens kívánságának, aki szeretett volna „hazamenni”, vissza Kipsdorfba. Ott távozott el Abd-ru-shin erről a Földről 1941. december 6-án a délutáni órákban. A hazatérés iránti vágya egy olyan cél felé irányult, amely fényévekre található e Föld szintje felett.

Abd-ru-shin eltávozása után Maria és Irmingard Bernhardt voltak azok a személyek, akik továbbvitték művét és folytatták munkáját. Fájdalommal teli háborús éveket kellett elviselniük, míg 1945-ben a háború végén visszatérhettek Vomperbergbe, Abd-ru-shin földi tevékenyéségének és működésének fő színhelyére.

Nem sokkal később egy körlevélben tájékoztatták a Grál-üzenet hitvallóit, hogy Abd-ru-shin a Kipsdorfban töltött évek alatt átdolgozta Üzenetét.

Maria és Irmingard Bernhardtnak semmilyen előnye nem származhatott a Grál-üzenet átdolgozásának tényéből – mint ahogyan ezt olykor feltételezik róluk. Mennyivel egyszerűbb lett volna mindkettőjük számára, ha a háború után a „régi” formában egyszerűen újra kiadják az 1931-es „nagy kiadást”, a „Nachklänge zur Gralsbotschaft” 1934-es kiadását, valamint az 1937-ig megjelent önállló előadásokat! Rengeteg fáradságot, bosszúságot, ellenségeskedést és költséget spórolhattak volna meg.

Cselekedetük alapja csupán annak a bizonyossága volt, hogy teljesíteni akarták Abd-ru-shin akaratát, Üzenetét pedig úgy akarták terjeszteni, ahogyan azt ő maga végül elrendelte.

Ausgabe letzter Hand